A hét

A hetünk most Benedekkel telt, minden nap én mentem érte a bölcsibe, úgy gondoltam, hogy kicsi még, hogy állandóan csavarogjon, meg este érjen haza a papáktól, meg a múlt hét úgyis annak a jegyében telt... nagyon jót tett neki, minden nap rendesen véget ért a nap, bölcsi után sétáltunk, biciklizett, játszótereztünk, vacsizott, elment rendesen időben fürödni már 7 előtt, 8 után már elment a szobájába, nem aludt el, de elnyugodott. Nagyon kis ragaszkodó is lett, mindig mondja, hogy engem szeret a legjobban, meg hogy drága anyucikám, úgy szeretlek, annyira aranyos...Apának is mondta mikor hazaért, hogy mennyire szereti. Általában Dáviddal mentem érte, úgy sétáltunk hármasban. Tegnap kivétel volt, Dávid mamázott, mi meg apával elvittük a Szerelem szigetnél lévő játszótérre, hatalmas csúszda van ott, és lecsúszott nem is egyszer, nagyon jó az a játszótér, nagyon tetszett neki. Jól el is fáradt, hazafele még köveket dobáltunk a Séd patakba.

Már tegnap reggel láttam rajta h nem stimmel, de igazam is lett, kicsit taknyol, de talán időben elcsíptem, meg ma fájlalta a torkát is, de mindent bevett amit adtam neki, és egy kis csellel egy fél bögre mézes teát is megivott langyosan, majdnem h melegen, úh büszke vagyok magamra is rá is :)

Ma úgy volt, hogy bugyulóba viszem, de aztán mégsem, mert h taknyos, azért felmentünk a Plázába a Rossmann-ba, meg tekeregtünk ott kicsit, aztán mamáéknál ebédeltünk.

Tegnap a játszótéren kis kalandunk is volt, utólag vicces :)...csúszdázott, és láttam rajta, hogy kakilnia kell...szokás szerint elkezdte visszatartani, nagyon szenvedett, járkált fel-le...na, nagy nehezen meggyőztem, hogy menjünk egy fa alá, teljesen meglepve őt azzal, hogy az udvaron is lehet kakilni...beleegyezett, aztán ahogy a lányokat pisiltetik, úgy sikerrel jártunk, Apa elment, h a kutyakakis zacskókból, amivel tele van a park hoz zacsit, persze mind csak dísz, mert egyikben sem volt...jellemző...de volt nálam egy fornettis zacskó, azzal felszedtem, persze Murphy törvénye, h hatalmas volt...bocsánat az érzékenyebb lelkületű olvasóimtól...

Aztán Bene rohant vissza játszani, nekem meg eszembe jutott, h láttam egy csapot, megkerestem, na az is csak dísz, úgy imádkoztam ki belőle egy kis vizet, h mégis megmossam a kezem...hát nem nevezhető kézmosásnak...

A játszóteret és a csúszdázást legközelebb illusztrálom, nem volt nálam gép.