Először is had mondjam el, hogy nagyon jól éreztem magam bent a pocaknak nevezett valamiben, volt kaja meg mindenféle hangok szűrődtek befele, nem nagyon unatkoztam. Igaz, hogy az feltűnt, hogy a hely egyre kisebb, nem fértem el igazán már, mint az elején, de azért jó volt. Ám egy nap valami furcsa érzés tört rám, valahogy úgy éreztem el kell mennem onnan, és ez kitartott egy egész éjen át, mire végre a most már szüleimnek mondott egyének bementek a kórházba, és így sikerült kijutnom, egy elsőre nagyon ijesztő világba, de szerencsére odatettek egy olyan számomra ugyan hatalmas személyhez, aki ijesztő lett volna, de a hangja ismerős volt, és valahogy nyugtató jelleggel hatott rám.
A napok szinte minden percét alvással töltöttem, és ha véletlen felkeltem akkor meg ettem egyet, és újra aludtam. 4 nap után apa eljött értünk, és hazavitt, ahol azóta is élek, és a fent említett tevékenységem otthon is folytattam az első 1-2 hónapban.
Hát így történt az én születésem, anya elmondása szerint rengetegen voltak kíváncsiak rám, de hát én ezt jól végigaludtam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése