Most már tényleg úgy gondolhatják, hogy nagyfiú vagyok, mert elmehettem egy Győr nevű városba a fogadott keresztapám -anya testvére- diplomaosztójára. Reggel indultunk, hát én az utat végigaludtam, minek is pazaroljam a drága időt...aztán maga az ünnepség nem volt túl érdekes, ezért régi jó szokásomhoz híven flakonokkal játszottam, meg néha azért felkéretőztem kézbe, hogy körbenézzek, le ne maradjak valami fontosról.
Aztán a felnőttek mentek ebédelni, amíg odaértünk én bedobtam a szunyát a babakocsimban, az étteremben a végén már uncsi volt a helyzet, de jó fiú voltam...
Hazafele megint aludtam egyet, bár állítólag hatalmas volt a vihar, én nem érzékeltem...
Jó érzés volt, hogy sokan voltunk, mindig kényeztetett valaki. Ahogy elnézem jó népes a családom, úgyhogy azt hiszem nem kell attól félnem, hogyha akarok valamit -és anyáék nem teljesítik mindenféle nevelési szabályok miatt, - nem lesz kinél próbálkozni...és amennyire szeretnek biztos célba érek! :)
Aztán a felnőttek mentek ebédelni, amíg odaértünk én bedobtam a szunyát a babakocsimban, az étteremben a végén már uncsi volt a helyzet, de jó fiú voltam...
Hazafele megint aludtam egyet, bár állítólag hatalmas volt a vihar, én nem érzékeltem...
Jó érzés volt, hogy sokan voltunk, mindig kényeztetett valaki. Ahogy elnézem jó népes a családom, úgyhogy azt hiszem nem kell attól félnem, hogyha akarok valamit -és anyáék nem teljesítik mindenféle nevelési szabályok miatt, - nem lesz kinél próbálkozni...és amennyire szeretnek biztos célba érek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése