Két napja úgy döntöttem, hogy eleget teszek a felnőttek kérésének, és megmutatom, hogy egymás után sokszor hasra tudok fordulni. Eddig nagy ritkán megtettem, de nem volt nagy kedvem hozzá. Most mivel apa direkt elrakta előlem a távirányítót kénytelen voltam megtenni, és most jobban tetszett mint múltkor, úgyhogy ha tehetem most hasrafordulok, jó muri...csak az a baj, hogy amikor 2-3 dolog is a kezemben van, nem megy a dolog, ami nagy csalódás, és ilyenkor muszáj bőgnöm egyet. A bőgés akkor is jó, ha valami miatt nem sikerül visszafordulni, de megunom hason. Amúgy is rájöttem, hogy ez a sírás dolog jó mindenfélére, mert apa vagy anya jön, és segít, vagy megvígasztal.
Mikor mire van igényem :) Mai napon például arra is rájöttem, hogy ha kitolom a fenekem, lehet kicsit haladni, de ez még nem sikerült, úgyhogy ennél a mozdulatnál kénytelen vagyok nyafogni egyet...anya szerint ebből lesz a mászás, az még nem tudom mi, de amilyen kíváncsi vagyok hamar kiderítem. Az nem lehet, hogy én ne tudjak meg valamit.
1 megjegyzés:
Elkezdtem az elejéről olvasni a történetet. Nagyon aranyos, ahogy írod, és tényleg, mintha belelátnánk a kis fejébe és gondolataiba!
Na, olvasok tovább!
Megjegyzés küldése